(elfeledett, régi szakmák nyomában)
Budapest, Róbert Károly körút 42.
A fenti címen egy olyan trafik üzemelt évtizedeken keresztül, amelyben fő profilként okmánybélyeg árusításra rendezkedett be a tulajdonos. Oka, hogy a közeli Teve utcában volt a kerületi Rendőrkapitányság. Mivel az okmánybélyeg lényegében készpénznek számított, ezért a helyiségbe belépve én mindig két emberrel találkoztam: egyikőjük amolyan „biztonsági” funkció szerepkört tölthetett be, hokedliján ücsörögve.
Nem messze innen a Váci út 140. szám alatt is volt egy hajópadlóval borított padlózatú trafik: egykorú lehetett az őt magába foglaló házzal. Gyermekként szívesen mentem be oda szemet mereszteni. Volt ott mindenféle értékes kacat: gombfoci, műanyag katona vagy indián, rajzlap, hurkapálcika, cigi, öngyújtó, „kacsintós” és nem kacsintós pénztárca, gyurma, kártya, boríték és levélpapír, cukorka és csokoládé, autóba bólogatós kutya, lufi, és a trafikos tudja csak, hogy mi minden még.
A trafik gebinnek számítódott, ezért, vagy egy-egy leszázalékolt személy kaphatott rá engedélyt, vagy egy-egy csókos.